Cicanapló

Kosztya Gavrilovics Trepljov, a kis ezüstszürke és Sirajuki Naoko, a még kisebb, fóka színű sziámi cica hétköz- és ünnepnapjai

Csatlakozz te is!

Cicanapló on Facebook

Friss topikok

  • Nefernefernefer: Hova tűntetek??? Lassan egy éve se kép, se hang... :-( (2011.10.17. 10:27) Kis helyen is elfér
  • Lina - Cicanapló: @Gala: Most az egerek is elbújtak valahová egy ideje. Szomorú... (2010.11.03. 16:27) Minden lyukba belefér!
  • Messzenéző Minyon: Bocsánat, hogy csak most kívánok boldog szülinapot Naokonak, de amikor ez a bejegyzés megjelent, h... (2010.10.01. 18:40) Boldog szülinapot, Naoko!
  • Zizzzencs: Meg is mutatom:) (2010.09.29. 15:03) Nosztalgia #4: Miből lesz a cserebogár?
  • robertnem: szerintem a két cica érzi egymás nembéli különbségét és boldog párkapcsolatban élnek az utód-nemzé... (2010.09.09. 08:27) Tisztaságügyi felelős

Ne tartsatok macskát!

2010.04.19. 08:00 - Bálint - Cicanapló

Címkék: fotó naoko

...mert előbb vagy utóbb, módszeres, jól eltervezett munka végeredményeként ki fognak készíteni, és az elkerülhetetlen idegösszeropanás után éjszaka belopóznak hozzátok a diliházba, és az ágyatok mellé kaparják az összes almot az alomtálból. És ez még a jobbik verzió.

Történt, hogy egy, azaz egyetlen éjszakát távol töltöttünk a macskáktól – Egerbe utaztunk színházazni, utána meg a Szalajka-völgybe pisztrángozni, utóbbira mondjuk a dögök is hajlandók lettek volna szerintem. Persze gondoskodtunk mindenről, hogy a lakás urainak semmire ne legyen gondja: extra nagy adag kaja a tálkákban egyrészt, másrészt a jól bevált macskaszitter leszervezése reggelre, hogy a traumatikus éjszaka után (amely során hiába nyávogtak teli torokból, mélységes szomorúsággal kellett tudomásul venniük, hogy ezzel kivételesen nem tudnak bennünket az őrületbe kergetni, mert azért Egerig még Naoko sem tud elvernyákolni) valaki megsimogassa azt az ostoba kis fejüket, és kicserélje friss, harmat-tiszta forrásvízre az ivóvizüket, selyemkendőbe burkolja őket, és macskadalokat énekeljen nekik. Ez volt vasárnap reggel tízkor, a macskaszitter elmondása szerint ekkor még csak a hajvasalót kellett eltávolítani az alomból sok más egyéb, jóval inkább odaillő dolog mellől, egyébként rend, béke és szeretet honolt a lakásban.

Délután fél hatkor viszont, amikor hazaértünk, már az ajtónál gyanús volt valami vészjósló hang, és valóban: ki tudja, mióta (mondjuk nyilvánvaló, hogy a szitter távozása utáni második perctől fogva, kár áltatni magunkat) ömlött a meleg (!) víz a kádba, a bojler mutatóját ilyen lent állni én, amióta itt lakunk, még nem láttam. Amíg én konstatáltam, hogy ehhez a művelethez a nyomorultak előbb a kádba rámolták a kilépő-szönyeget, egy macskajáték-kötelet, valamint az egyik törölközőnket a kád fölötti szárítóról (most nem volt letekerve egy egész tekercs vécépapír, de nem miattuk: Naokónál ugyanis mindennapos szokás lett, hogy minden áldott éjjel letekeri a teljes tekercset, úgyhogy azóta nem tudjuk a helyén tárolni a papírt), addig Lina felhívta a figyelmem a nappaliban uralkodó helyzetre.

Igen, Naoko megtette, amire rég vágyott, és Kosztya után ugrott annak kedvenc helyére. Azonban – mint ahogy arról korábban már szintén beszámoltunk –, Naoko egy rendkívül buta macska, akinek butasága mérhetetlen beszarisággal párosul. Így szinte meg sem lepődtünk, hogy visszaugrani a galériára már nem volt mersze, és azon sem, hogy megkereste a lehető legrosszabb megoldást, és felfele próbálkozott meg a távozással. Felfele pedig történetesen a macska szélességénél alig valamivel keskenyebb függönykarnis található, más nem, így hát át kellett másznia oda. Logikus, nem?

Innen aztán se előre, se hátra, mert hiába hívtuk és tologattuk seprűvel vissza a szekrény felé, a hatalmas bátorsága már nem terjedt ki arra, hogy a karnist és a bőröndöt elválasztó, szédületes, mintegy negyven centis, azaz két lépcsőfoknyi távolságot neadjisten ugorva vagy esve tegye meg.

Úgyhogy pár percnyi sikertelen noszogatás után kegyetlenül rátaszítottam a seprű puhábbik felével a szekrénytetőre – valahogy még túlélte a vérfagyasztó, akár több századmásodpercig is tartó zuhanást –, aztán már alig telt pár percbe, hogy összeszedje nem létező bátorságát, és a szekrény biztonságos, sík és stabil tetején lépjen hármat a kezemig, hogy leemelhessem. (Mindehhez székre kellett állni, a karnis kb. 3 méteres magasságban helyezkedik el.)

Amint ezt a problémát letudtuk, indulhattunk összeszedni mindazt, amit még tönkretenni igyekeztek a macskák, és itt most nem elsősrban az életünkre gondolok. Találtak jó pár befizetett számlát és csekket az egyik tiltott szekrény tetején, a galérián, amelyeket az alant látható módon, rendkívüli lelkesedéssel ítéltek zuhanás általi kínhalálra, és amint ezzel a feladattal megvoltak, a szintén a szekrény tetején elhelyezett mindkét bekeretezett fényképet, továbbá egy darab üvegvázát is földhöz vágtak. Utóbbi tervük sajnos nem sikerült tökéletesen, mert annak a fényképkeretnek, amelyik bezuhant a két méterrel lejjebb található radiátor mellé, már hónapokkal korábban sikeresen kitörték az üvegét, a kisebbet zuhant képkeret és váza egyelőre egyben maradt. De nem kételkedem, helyrehozzák még ezt a csúf hibát.


(A képen érdemes megtekinteni a különösen jól sikerült bűnjelet, a füstkivezető milliméternyi illesztésébe ragadt számlalevelet.)

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Csatlakozz a klubhoz!

2010.04.16. 14:40 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó hirdetés kosztya naoko

Örömmel jelenthetem be, hogy a Cicanapló immár jelen van a Facebookon is. Lehet hozzánk csatlakozni! Nagyon megéri rajongóvá válni, mert ott hírt kaptok majd az új bejegyzésekről - amik ígérem, megint valamivel gyakoribbá válnak majd -, meg egyéb megjegyzéseket olvashattok majd az üzenőfalon, meg egyáltalán, együtt lenni jó. Ha pedig ti már rajongók vagytok, ajánljátok macskabarát ismerőseiteknek is a Facebook-csoportot.

Ezzel Naoko és Kosztya is egyetért, bár a fényképezéstől kicsit felébredtek, és most éppen valami rosszalkodáson törik a fejüket. Naoko a szobában elrejtett zacskókat keresi éppen sorban fel, és zörgeti. Kosztya viszont még csak ül. Ez mindig nagyon gyanús...

Játszik a család

2010.04.15. 15:30 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Új, vagyis inkább reneszánszát élő divat nálunk a társasjáték, különösen azok után, hogy nemrégiben mindenféle ünnepekre hivatkozva bővítettük is a készletet. Igen macska-barát mindegyik, mert sok lapból áll, vagy helyes kis apró, csörgő-zörgő hozzávalók vannak benne, és főként imádják a cicák az összes olyan játékot, amelyikhez tartozik dobókocka - legalább kettő, és illik őket jó hangosan dobálni!

Korábban készítettünk már egy videót Naoko első játék-bámulós élményeiről, és ott is látható, hogy milyen koncentrált figyelemmel tudja ő bámulni azt, ha kirakjuk a táblát, lapokat. Ez azóta csak fokozódott. Tulajdonképpen Naoko eljutott arra a szintre,  hogy végtelen önuralommal ellenáll a vágynak, hogy azonnal a jól kinéző, jó hangon kopogó tárgyak után kapjon - mert azért siccegés és elzavarás járna -, cserébe viszont egész játékidő alatt az ölemben gubbaszt, és feszült figyelemmel követi mesterkedésünket.

Kosztya hozzáállása változó: van, hogy fel se jön a galériára a játék kedvéért, máskor háttal a táblának alszik egész idő alatt - ő biztos így akar ellenállni a vágynak, hogy megzavarja a játékot. Egyszer ugyanis, amikor éppen kirakatam a Riziko kezdőképét, Kosztya a fotelből lazán felnyúlt az asztalra, elkapta Moszkvát, és magához rántotta. Visszaszereztem tőle az értékes orosz várost, ő pedig sértetten megfordult, és többet felénk se nézett...

Tavaszias

2010.03.26. 10:20 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Íme elő-húsvéti, tavaszias fotóink. Főszerepben a két gézengúzzal, akiket nagyon érdekelt a téma, amikor hozzákészültem egy kis virág-fotózáshoz. De alig voltak hajlandók megállni egy pillanatra (különösen Naokóval gyűlt meg a bajom...), és sajnos rendes közös képet nem sikerült készíteni róluk...

(A virág egyébként máskor száműzve van előlük a konyhába...)

Viszonyok

2010.03.24. 12:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Két kis epizód az életünkből.

Kosztya megunja a lamúrt fent a galérián, és faképnél hagyva Naokót lejön az emberhez. Felkéredzkedik az ölembe, dorombol, mindennemű számítógépezést megakadályoz, és határozottan úgy fest, mint aki elégedett a helyzettel. Marad is egy darabig, hacsak Naoko egy nyávogós hiszti-rohammal el nem csábítja.

 

Naoko fent alszik a galérián az ágyon. Felmegyek, leülök mellé és megsimogatom. Felkel, kicsit arrébb megy, ahol reményei szerint már nem érem el, és ott újra lefekszik. Igaz, mindezt megpróbálja nyújtózkodásnak és az elmacskásodott tagok átmozgatásának álcázni, de én tudom, hogy nem véletlen a váratlan költözés...

De legalább esztétikai élményt nyújt...

Naokosár

2010.03.22. 12:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó naoko

Néha mindenkinek szüksége van néhány órányi nyugodt magányra. Még Kosztyának is, pedig az ember azt hinné, hogy nem stresszes az élete. Úgy tűnik azonban, hogy éjjel-nappal felügyelni Naokóra, támaszt nyújtani neki, továbbá szopizási felületet, valamint néha oktató jelleggel ellátni nagytestvéri pofonokkal és fülharapásokkal nagyon is fárasztó tevékenység. Ezért van az, hogy néha Kosztyának kell egy kis magány. És ilyenkor felmegy a ház legmagasabb szekrényénak tetjére, összegömbölyödik a bőröndön, és még a leghangosabb Naoko-hiszti sem tudja onnan lecsábítani.

Bizony, Naoko elgondolkozott már azon, hogy még oda is kövesse Kosztyát, de egyelőre úgy döntött, hogy ez meghaladná az ő képességeit. Úgyhogy más helyet kellett magának keresnie, ahol ő is elütheti azt a néhány magányos órát - amire egyébként mindenkinek, tehát neki is nagy szüksége van.

Így történt, hogy amikor az ártatlan gazda benyúlt a dohányzósztal alsó rekeszében lévő kosárkáért, amiben máskor zsepit tart, valami puhát, szőröset és meleget tapintott. Egy ilyesfélét:

Ami tágabb perspektívából nézve így festett:

Kiderült, hogy Naoko felfedezte, hogy éppen belefér a kosárba, és ettől fogva ezt tekintette főhadiszállásának. Persze mi tudjuk, hogy ez csak időszakos törzshely, mert előbb-utóbb nem fogja már tudni belepréselni magát oda. (De az is lehet, hogy még előtte szétrágja az egészet...) Addig azonban Naoko elégedetten pislog ki a kosarából.

Sőt, ha az ember kosarastul veszi az ölébe, még ott is marad! Félig ölben és simogatva (ne feledjük, közben Kosztya éppen elhanyagolja szegénykét), félig autonóm lényként a kosárban. Ezzel a megoldással még egy olyan magányosan sétáló macska is ki tud egyezni, mint Naoko.

Aztán meg olyan is van, hogy nyújtózkodik egyet, kiborul a kosarából, és a galád embersereg rajta kacag.

De az ilyesmi sértődést vonhat maga után...

Mosolyszünet

2010.03.16. 10:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Néha elég belőlük. Naoko mindig is hajlott némi elevenségre - Kosztya meg arra, hogy befolyásolható legyen. De úgy tűnik, az elmúlt egy-két héten beléjük bújt a kisördög...

Először a laptop zsinórját rágták el. Teljesen. Még napokkal később is előkerültek apró darabkák a lakás különböző pontjairól.

Ja, és a laptop nem működik aksiról - persze minek működjön, ha feltölteni úgyse lehet? Aztán kiderült, hogy így járt a nyomtató zsinórja is, és Bálint discmanjének töltője is. Meglehetősen kellemetlen: se munka, se szórakozás a macskáknak köszönhetően...

Ezután már mondhatni semmiség volt, amikor egy reggel arra keltem, hogy az egész fürdőszobát beteríti a wc-papír. Sikerült letekerni az egész gurigát - azt a gurigát, amit éppen előző este tettem ki a helyére, és nem mellesleg az utolsó tekercs volt éppen a háztartásban. (Naivan azt hittem, elég lesz másnap venni egy új adagot...)

És ki lepődne meg azon, hogy nagy kergetőzések közepette a macskának fel kell menni a galériára, onnan a komódra, onnan pedig le kell lökni egészen a földig egy képkeretet? Hadd törjön az üveg!

Az persze sajnálatos, hogy a falról a tapétát a macskáknak csíkokban kell leszaggatni, és ha rájuk jön ez a mánia, akkor lehetetlen őket eltántorítani ettől. Nyilván eddig is az volt a tervünk, hogy újra festjük-tapétázzuk majd a lakást...

Aztán zárásként tegnap sikerült másodszorra is lelökni az orchideámat, bimbók és szirmok hullását előidézve. Az első próbálkozás még nem volt teljesen sikeres, mert csak a padló és az asztalom fele lett vizes-földes (néhány fontos levél, egy mobil és hasonló apróságok bánták a dolgot). De másodszorra már sikerült eltalálni az irányt, és a félig fehér szőnyegen landolt a cserép. De legalább nem takarítás után történt mindez.

Ki se néznétek belőlük, igaz? Különösen, amikor "a földkerekség legédesebben alvó élőlénye" címre pályáznak:

Pedig báránybőrbe bújt ördögök...

Helycserés támadás

2010.03.11. 11:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Világos, hogy mindkét macskának ugyanaz a hely kell - nyilván, mert az a lakás legjobb helye. De azért amikor az a bizonyos hely egy zacskó a szőnyeg közepén, az ember csak elgondolkozik, hogy mi lehet benne olyan különleges...

Fotóblog a helycserés támadásról:

Míg Naoko ártatlanul pózol (vagy csúnyán néz, mert ciccegek, hogy a kamerába pislogjon), Kosztya kifigyeli a helyet.

 

Aztán támad.

 

Remélem, észrevettétek, hogy amíg Naoko rendezi bundáját, Kosztya félig már az álom-helyen várja a visszavágást.

 

Ami most elmarad, így Kosztyáé a győzelem, és a legjobb alvóhely.

Naoko megkutyult

2010.03.04. 12:45 - Lina - Cicanapló

Címkék: videó naoko

A dolog úgy indult, hogy felmentem a galériára a laptoppal, hogy írogassak kicsit. Naoko és Kosztya ugyancsak felpörgött hangulatban voltak, és egy idő után Naoko felvágtatott hozzám, szájában a kedvenc plüss egerével. Kicsit eljátszadozott mellettem vele (a hatalmasra nőtt, immáron felnőtt fogaival tépte szegény mű-állatot...), aztán lassan kialakult az a rendszer, hogy áthajította a túloldalamra az egeret, én meg visszadobtam neki.

Idővel ez odáig fajult, hogy az egér néha lerepült a kanpéról, és én egyszer csak azt vettem észre, hogy Naoko úgy viselkedik, mint egy kutya: az eldobott játékot visszahozza, leteszi elém, majd várakozón néz. Ha esetleg mással foglalkoztam, akkor felvette, és rádobta a laptop billentyűzetére az egeret, hogy megértsem végre, hogy rám vár.

Így aztán nem foglalkoztam mással, hanem inkább lefilmeztem a kutya-Naokót:

A további elkutyulás jeleit még nem fedeztem fel, de most nagyon figyelek...

Gyanús csend

2010.03.01. 12:05 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Mint a jó szülők, egyből gyanakodni kezdek, ha már túl régóta nem hallatnak magukról és nem is mutatkoznak a macskák. Így hát amikor eltelt a délelőtt, és se játék, se étel kérvényezése, se semmi nem adott bizonyítékot arról, hogy itt macskák is vannak, elkezdtem körülnézni. És végül váratlan helyen bukkantam rájuk:

Mivel Bálintnak mától kezdve többet kell személyes jelenlétével emelnie a munkahelye fényét, a macskák azonnal kihasználták a lehetőséget, és elfoglalták a székét. Vigyázni kell ám velük, mert még a végén átveszik az uralmat a számítógépeink felett is!

Aztán Naoko leugrott a székről, ha már így felkeltettem, ment egy kört a szobában, majd igen intelligens módon kétségbeesetten nyávogni kezdett, hogy nem találja Kosztyát. Úgyhogy gyorsan felvettem Kosztyát, hogy akkor már igaza legyen. Ő ezt lelkes dorombolással hálálta meg - nem mondhatnám, hogy nagyon lojális a kicsihez...

De azért minden jó, ha a vége jó: Kosztya végül engedett Naoko unszolásának, és most mind átköltöztek a konvektor mellé.

Sokkal jobb egy cica-munkanap egy emberi munkanapnál...



süti beállítások módosítása