Mint a jó szülők, egyből gyanakodni kezdek, ha már túl régóta nem hallatnak magukról és nem is mutatkoznak a macskák. Így hát amikor eltelt a délelőtt, és se játék, se étel kérvényezése, se semmi nem adott bizonyítékot arról, hogy itt macskák is vannak, elkezdtem körülnézni. És végül váratlan helyen bukkantam rájuk:

Mivel Bálintnak mától kezdve többet kell személyes jelenlétével emelnie a munkahelye fényét, a macskák azonnal kihasználták a lehetőséget, és elfoglalták a székét. Vigyázni kell ám velük, mert még a végén átveszik az uralmat a számítógépeink felett is!

Aztán Naoko leugrott a székről, ha már így felkeltettem, ment egy kört a szobában, majd igen intelligens módon kétségbeesetten nyávogni kezdett, hogy nem találja Kosztyát. Úgyhogy gyorsan felvettem Kosztyát, hogy akkor már igaza legyen. Ő ezt lelkes dorombolással hálálta meg - nem mondhatnám, hogy nagyon lojális a kicsihez...

De azért minden jó, ha a vége jó: Kosztya végül engedett Naoko unszolásának, és most mind átköltöztek a konvektor mellé.

Sokkal jobb egy cica-munkanap egy emberi munkanapnál...