...többször elmondtuk már, és most sem tudunk mást mondani, mint hogy egy macskát kizárólag olyasmikre lehet megtanítani, amiből neki is előnye származik. Na mármost ez per def. ellentétes a neveléssel mint olyannal, annak ugyanis az lenne a lényege, hogy a macska korlátozásával az ember kerül előnyösebb helyzetbe, leggyakoribb esetben azzal, hogy a macs éppen nem tesz tönkre/lop el valamit.
Mindemellett a macska is képes taktikázni, és e taktikázás következtében néha úgy tűnhet, mintha az ember járt volna sikerrel – de aki nem teljesen naiv, az eleve nem hiszi el, hogy ilyen helyzet lehetséges egy macskás házban. Hadd szemléltessem ezt egy egyszerű példával.
A fenti képen a már említett, megtévesztő macska-taktika látható, tökéletesen kitervelt működés közben. Kosztya és Naoko ugyanis látszólag pontosan megtanulta, hogy a konyhába tilos bemenniük, nem is csak az ott felhalmozott emberi vagy állati fogyasztásra alkalmas táplálékok miatt, de azért sem, mert amikor legutóbb Naoko beszökött a sütő mögé, egy fél napba és a konyha szétszerelésébe került előcsalogatni onnan. Ezért aztán pontosan a küszöb vonalán álldigálnak, és várják, hogy kijöjjön a gyárból a megrendelt, „Mi aztán nagyon jó és szabálykövető kismacskák vagyunk!”-feliratú pólójuk.
A valóság ezzel szemben az, hogy hatodik érzéküket kizárólag arra használják, hogy lankadatlan éberséggel észrevegyék minden pillanatnyi hibánkat, és ki is használják azokat. Tegnapelőtt például nem kattant tökéletesen a zár az ajtón, és mire három perc múlva visszatértem a konyha melletti szobába, a hangomra két macska sétált ki a konyhából, még csak nem is futva, nyilván mert még a látszatát is el akarták kerülni, hogy esetleg valami szabályellenes dolgot csináltak, hátha csak akkor jövök rá erre, ha a menekülésükkel okot adnak a gyanakvásra. Ezek után tegnap tárva-nyitva hagytam a konyhaajtót, és mintegy három méterre tőle és fél szememmel rajta vasalni kezdtem. Kosztya viszont acélos macska-logikával úgy gondolta, hogy ha ő nem lát engem (mert nem néz oda), akkor nyilván én sem látom őt, és teljes lelki nyugalommal besétált a konyhába, egyébként pont ugyanúgy, ahogy máskor elsétál a küszöbig, és jólnevelten (ha-ha) leül mellé. Épp megkezdte volna a rombolást (ha másét nem, az idegeinkét), mikor legnagyobb megdöbbenésére lesiccegtem.
Így dőlne romba egy év nevelése, ha valaha is hittünk volna a sikerében.
(Egyébként épp az imént vettem észre, hogy a Blogwatch nevű blogkritika-blog dicsérő kritikát írt a Cicanaplóról, köszönjük nekik! :) )
