Az élet, ha az ember nem tenyésztett macskát vásárol több tízezer forintért, nem lesz mindig egyszerű a macskákkal. Aki régóta olvassa a blogot, a legelső bejegyzésben már értesülhetett Szonya nagyon szomorú sorsáról, később Kosztya is elkapott valami lázas betegséget – Nyina viszont, amióta csak kiszabadult a menhelyről, egyfolytában beteg. Pontosabban fogalmunk sincs, hogy beteg-e, de a legelső nap óta gyakorlatilag mindent kihány. Egy idő után elvittük ezzel az orvoshoz, kapott infúziót (mert persze inni nem volt hajlandó a szentem, persze, hogy kiszáradt), antibiotikumot, satöbbit, fecskendőből tápláltuk a fantasztikusan nagy tápértékű, fantasztikusan drága folyékony kajából. Mindeközben és ezóta úgy etetjük, hogy egyszerre csak egy kevéske konzervet kap, ráadásul falatonként odébb toljuk előle a tányért, hogy ne egy levegővétellel zabálja be az egészet, mint ahogy akkor teszi, ha magára hagyjuk (és persze perceken, de legalábbis órákon belül kihányja olyankor). A kezelés utolsó napjaiban nem is hányt egyszer sem, úgyhogy az orvos örömmel gyúgyultnak nyilvánította.
Otthon természetesen az első normálisan kapott kaját kihányta. Oké, gondoltuk, akkor marad a régi módszer, kevés kajával, lassítva. De egyszer-egyszer így is hányt: egyszer azt gondoltuk (vagy inkább reméltük), azért, mert lenyelt egy hatalmas krumplihéjat (hiszen amit meglát, azonnal megpróbálja felfalni – igaz, így legalább a gyógyszer se zavarta); a következőnél azt gondoltuk, azért, mert többet kapott az átlagosnál; a következőnél azt, hogy nem vártunk eleget két etetés közben; és így tovább. Ma viszont szépen lassan etettük, kevés kajával, jó sok idővel az előző etetés után, mégis moshatom ki az összes ruhámat.
A nyelőcsőtágulat kizárható, mert akkor mindent, mindig és azonnal ki kéne hánynia, a gyomor-fertőzés sem valószínű, mert négy napig szedte rá az antibiotikumot, mégis folytatódott. A mértéktelen habzsolás elmélete is megdőlni látszik a mai eset miatt.
Kérjük a kedves olvasókat, írjátok meg a tárgyban tanácsaitokat! Mit tegyünk szegénykével? Nagyon aggódunk érte, de úgy érezzük, már szó szerint mindent kipróbáltunk... A ti cicátokkal volt ilyen? Mit tettetek?
És hogy ne maradjunk kép nélkül, az alábbi két fotó dokumentálja Nyina izgalmát, ha kaját kap. A képeken jól látszik, hogy két lábával a melegítőfölsőmbe kapaszkodik, a másik kettővel meg a tányérba, ezt leszámítva nincs alatta az ég adta világon semmi.