Naoko ma már nem nagyon szolgál rá a Sirajuki, azaz fehér hó névre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az előző, tükrös bejegyzés, ahol alapos vizsgálatnak lehet alávetni a mi sziámi cicánkon előtörő kék jegyet, vagyis a barna hátat. De mikor is barnult be Naoko? Hogy történt ez a dolog? Felidéztük. Íme barnaságom története Naoko-módra, nyolc lépésben:
2009. 09. 27.
Az ötnapos cica-csoport egyik tagja akár Naoko is lehet(ne)... Hát, innen indulunk: picit sötét fülek és orrok, de egyébként hófehér kiscica. (A kép a tenyésztő honlapjáról származik.)
2009. 11. 15.
A frissen hazahozott Naoko fülei és orra hegye már fekete, de a mancsok vége éppen, hogy barna volt.
2009. 12. 04.
Terjed a feketeség Naoko pofiján, és a lábán is (bár az lelóg...).
2009. 12. 25.
Naoko füle és pofija már egyértelműen barnul, az orra hegye fekete, de a háta még szinte teljesen hófehér. A fóka-jegy dominál.
2010. 02. 11.
Miután a fülek és a maszk már tökéletesen sötétbarna, mondhatni fekete, megjelenik a hát közepén a barna szín.
2010. 03. 20.
A maszk már nem igazán változik, de a hát barnasága lassan továbbterjed a fenékre, lábakra, oldalra is.
2010. 05. 04.
A hát egyre sötétebb barna. A színek éppen úgy változnak, ahogy a pofin is változott. A kék-jegy előtört. Közben a maszk is terjed és sötétedik kicsit.
2010. 07. 02.
És a kék-jegy győzelmet aratott. Na jó, még mindig ott van a fóka-jegy is, de azért lássuk be, Naoko végzetesen bebarnult. (A kötél nem egyéni kínzási módszer részünkről, hanem a macska játszik.)
Mivel a Sirajuki nyilvánvalóan már nem igaz, pályázatot írnánk ki. Új, találóbb nevet keresünk Naokónak. Japánul értők előnyben.