Kosztya mostanában újra ideális cicaként viselkedik. Volt egy hosszabb dackorszaka vagy kamaszkora vagy egyszerűen mizantróp érája, amikor nem volt hajlandó egy percig sem ölben maradni, és már azon keseregtünk, hogy ennyi erővel bengáli macskát is vehettünk volna (ami tudvalevőleg gyönyörű és hatalmas jellem, csak épp – vadmacska ősei miatt – nem állhatja a babusgatást). Azóta sem tudjuk megmagyarázni, hogy ez miért lehetett, mert bár egyértelműen akkortájt kezdődött, amikor hazahoztuk Naokót, ami miatt akár haragudhatott is Kosztya – csak épp egyetlen napig sem fújt az új szerzeményre, hanem látszólag nagyon örült, hogy újra van társa, így pedig nem tűnik logikusnak a sértettség mint magyarázat.
Mindenesetre talán nem is számít, mert ahogy arra már utaltam, a korszak elmúlt, és Kosztya szerencsére újra azt látja (nagyon helyesen!) egyébként sem túl stresszes napjai legkellemesebb részének, amikor ölben lehet, és élvezheti a simogatást. A minap például az Antikrisztus című filmet élvezte végig az ölemből (és csak néha vetett lesújtó pillantásokat a tévére, amikor abból a nyugalmát megzavaró hangokat vélt észlelni), de a társasjátékok lebonyolítását is előszeretettel nehezíti meg két láb és minimum egy kéz lefoglalásával.
Azt a szokását a hosszú dackorszak alatt elfelejtette, hogy felugorjon az emberek ölébe, ezért most már csak vágyakozó pillantásokat ereszt meg az adott gazda ölére bámulva. Ha aztán felvesszük, akkor néha elégedetten oldalra veti magát, de ennél is gyakrabban érzi úgy, hogy neki mint főnöknek feltétlenül rendezkednie kell. Ilyenkor körbe-körbe mászkál hangosan dorombolva, aztán menetrendszerűen lesétál az ember lábairól, mintha egyébként neki aztán marhára nem is lenne fontos ez az ölben-dolog. Ezt ilyenkorra általában megelégelem, visszahelyezem az ölembe, majd pedig erélyesen elhelyezem fekvő helyzetben. Így Kosztya úgy tehet, mint aki csak beletörődik a sorsába, és az élvezkedés leglátványosabb jeleit produkálva mély dorombolásba merülhet, alkalmasint össze-vissza tekeregve, hanyatt fordulva és nyújtózkodva jó dolgában.
