Nagy szerencsénk van ám, mert a macskáink igen háziasak. Szívesen tesznek-vesznek, rendezkednek a lakásban, és még egy kis takarítástól sem riadnak vissza. Sőt, még a nagytakarítás is csak egy kicsit zavarja meg őket. Kosztya azért picit tart a porszívótól, míg Naoko kellő távolságtartással ugyan, de érdeklődve szemléli. De azért mindketten jobban szeretik a seprűt és a felmosófát.

A minap, amikor kipakoltuk a fél fürdőszobát takarítás címen - vagyis izgalmas felfordulást csináltunk a macskák szemszögéből -, Naoko ugyancsak meglepve szemlélte, hogy a felmosóvödörben, ahová máskor ő esik bele nagy harcok során, miféle habos víz lötyög. De lehet, hogy nem volt itt semmi meglepetés: egyszerűen csak minőségellenőrzést tartott.

De örömmel jelenthetem, hogy nem csak a takarítás érdekli a mi macskáinkat! A minap két gombolyag hímzőfonállal, néhány varró- és sok gombostűvel, valamint egy csinos kis tűpárnával érkeztem haza. (Rutinos macskatulajdonosok már biztos látják maguk előtt a végkifejletet...) Az egész szett egy nejlonzacskóban volt, bekötözött szájjal. És kikerült az asztalra.

Egy darabig minden jól is ment, a macskák máshol aludtak és játszottak, én pedig szépen elfeledkeztem a kis varrószettemről. Így hát alaposan meg is lepődtem, amikor hallottam némi zörgős-ugrálós zajt, és egyszer csak előbukkant Kosztya a szobában, szájában a zacskóval. Valójában elbűvölő volt, ahogy a csomót a szájában tartva beszaladt, ezért meg is dicsértem, hogy milyen kedves, amiért idehozta nekem - és úgy tettem, mint akiben fel se merül, hogy éppen a zsákmányával vonult át a másik szobába.

A zacskó a laptop mellé került az asztalra, és nyugalomban telt egy éjszaka - mert a macskák ki vannak zárva a szobából, amíg mi alszunk. Reggel aztán, amíg én a fürdőszobában foglalatoskodtam, a macskák összefogtak, és hozzájutottak a zacskóhoz. Nem dédelgetek naiv elképzeléseket arról, hogy szoktak-e a laptopom környékén járni, de azért meglepődtem, hogy ilyen gyorsan felfedezték az áhított zsákmányt.

Nem telt bele negyed óra, és a zacskó felhasítva, a gombolyagok széttekerve, a tűpárna a földön pofozgatva várt, mire visszatértem a szobába. Jó gazdaként mindent elvettem tőlük, de azért még gyorsan lefotóztam Naokót a gombostűkkel.

Aztán elmagyaráztam neki, hogy kés, villa, olló - na meg gombostű - macska kezébe nem való. A kérdés persze továbbra is gyötör: honnan tudják mindig, hogy hol kell keresni, és melyik zacskó rejti a legjobb játékokat? Pláne, ha azoknak nincs is szaguk. Ez biztosan valami hatodik érzék a macskáknál...

A jólvégzett rosszalkodás után persze édes a pihenés, ahogy az igen ártatlan pofival szundikáló Kosztya és Naoko is bizonyította azután, hogy mindent elvettem tőlük, és a helyükre somfordáltak:

Most azt várom, hogy megtanuljanak mosogatni.