A helyzet az, hogy nem hiszünk a macskáknak adott karácsonyi ajándékban. Nem arról van szó, hogy semmibe vennénk őket, ahogy nyilván ez látszik ebből a blogból is. De, ha a kedves olvasó végigveszi velünk a lehetséges ajándék-ötleteket, mindjárt látni fogja, hogy miért is gondoljuk ezt.
Kezdjük a különleges táppal vagy egyéb finomságokkal. Az a helyzet, hogy a lehető legjobb minőségű ételt adjuk nekik, koruknak megfelelőt – aztán később majd az ivartalanításnak megfelelőt fogjuk –, nem garasoskodunk ezen. De eszünk ágában sincs venni nekik valami agyonhirdetett márkát, ami függőséget okoz és sokkal kevésbé egészséges, csupán a változatosság kedvéért…
Finomságok is jutnak, főleg amikor mi eszünk, mert úgy tűnik, számukra az a legizgalmasabb, ami a mi tányérunkon van. Ráadásul Kosztyára jellemző, hogy ha egyszer-kétszer különleges ételt (virslit, tejszínt, párizsit) kap, akkor néhány napig megcsappan az étvágya, mert abban reménykedik, hogy ha kerüli a drága jó Royal Canint, majd újra virslivel fogjuk tömni. Tehát érdemes vigyázni azzal, hogy neki mivel kedveskedünk. Van tejes jutalomfalat is itthon nekik – amit Naoko játéknak néz, és nem eszi meg a játszadozás végeztével se, Kosztya viszont szereti, így hát kap is időnként, szóval erre se lehet panasza. (A jutalomfalat név marhaság, elvégre mire taníthatunk meg egy macskát, ami után jutalom jár neki?)
A másik jó ajándék a játék lenne. Hát ezzel kapcsolatban újra meg újra igazolódik azon tézisünk, hogy a cicák nem igényelnek drága, boltban kapható játékot. Imádják a papírgalacsint, a keményebb papírból hajtogatott kishajót, mindenféle zsinórt és madzagot, a Kinder tojás meglepetésének dobozkáját, boros- és pezsgősüvegek dugóját, és nem utolsó sorban a saját farkincájukat. Igaz, régi (és egy új) plüssel elláttuk őket, amik szintén előkerülnek néha, de alapvetően elmondhatjuk, hogy mindig a legújabb játék a legviccesebb, és az a játék bármi lehet. Ennek megfelelően körülbelül kétnaponta kapnak valamit – nem kell ehhez ünnep.
Alvó- és búvóhelyek következnek még a sorban, mint felmerülő ajándékok. Leszögezve, hogy ez még a legjobb ötlet, el kell mondanom, hogy egyelőre (vagy talán örökké) a cicáink állandóan váltogatják a kedvelt helyeiket. Kosztya hol ezt, hol azt a pontot szereti meg egy időre, Naoko pedig azt szereti, ha Kosztya a közelében van, tehát hűen követi őt. Még a kezdet kezdetén vettünk egy bújócsövet és egy karomélesítővel egybeépített dobozt nekik. Nem mondom, hogy rá se néznek, de annyit nem voltak benne, amennyibe került – mondjuk az amúgy is itt álló konyhaszékhez képest, amely Kosztya egyik visszatérő kedvence.
Ettől függetlenül kaptak ajándékot – igaz, nem tőlünk, de akkor is –, mégpedig egy bárányszőr párnát (a képeken ez látható). Elsőként Naoko fedezte fel magának az új helyet, biztosan azért, mert rögtön kiszúrta, hogy nagyon illik a színeihez, és szemet gyönyörködtető látvány ő, amint a párnán fekszik. Kosztya, aki szuverén lény, és nem szereti, ha megmondják neki, hogy hova feküdjön, hanem inkább felfedezi maga a helyeket, jó egy hetet várt, mire hajlandó volt leheveredni a párnára. Kétségkívül neki is tetszett azért.
Azóta láttuk már őket kettesben is a párnán, összebújva-gömbölyödve. Naoko kifejezetten szereti: mivel közel van a tálkája, evés után néha csak odáig tudja elvonszolni magát, majd mély álomba zuhan. De azért Kosztya is le-lefekszik rá – és az csak természetes, hogy ilyenkor Naoko azonnal csatlakozik hozzá.
