Idén úgy vettük észre az első hóesést, hogy Kosztya az ablakban állt, és még a szokottnál is nagyobb figyelemmel és csodálkozással bámult kifelé. Megnéztem, hogy mi köti le ennyire, és kiderült, hogy hatalmas pelyhekben hullik a hó. Az elmúlt egy hétben Kosztya nem tudott betelni a hó látványával, és ma is hosszasan bámulta az ablakon túli fehér mini-mezőt. Na meg azt, ahogy a fölöttünk lakók lesöprik a havat, egész kis fergeteget zúdítva az ablak elé.

Naoko jóval szeleburdibb, ezért ugyan odajött, de csak egy pillanatra nézett ki az ablakon, és sokkal jobban érdekelte a függöny, a fényképezőgép zsinórja, meg a CD-álványon való mászkálás lehetősége...