A legtöbb házimunkát se Naoko, se Kosztya nem szereti nagyon. Felfordulás, víz, kitiltják őket különböző helyekről, aztán meg ez a zajos porszívó…! De a mosás, az teljesen rendben van. A mosógépet Kosztya mindig is érdeklődve nézegette – nyilván Naoko is imádná, de mivel a konyha a lakás leghidegebb pontja, ezért most nem mehetnek oda ki. Köteleztük őket, hogy a meleg radiátor mellett üldögéljenek.
Így aztán Naoko csak a kimosott ruhával találkozik, és mielőtt felteregetnénk, ellenőrzi a szárító állapotát és stabilitását:
(Vagy ezt a határozottan mászókának kinéző tárgyat, amire mi mindig rápakolunk, saját elmélete szerint rendeltetésszerűen használja…).
Aztán azt is nagy szeretettel ellenőrzik mindketten, hogy megszáradtak-e már a ruhák. Odajárulnak a szárítóhoz, és az alsóbbakat alulról pofozgatás, esetleg lerángatás útján vizsgálják, a felsőbbekre magasabb pontokról ugranak rá, hogy érzékeny tappancsaik révén megállapítsák, hogy sikeres volt-e a szárítási hadművelet. Sajnos nem szoktak szólni az eredményről, inkább lerángatják a száraz ruhát, és ráheverednek. (Tegnap azt hitték, a terítőt is szárítani tettem az asztalra, és Kosztya gyorsan ellenőrizte, majd lerángatta, az egészet egy csomóba gyúrta és örömmel ráfeküdt.)
Aztán, amikor végre mi is ráeszmélünk, hogy száraz a ruha, és leszedjük, akkor szívesen segítenek a szétválogatásnál – mit kell vasalni, mi melyik szekrénybe kerüljön, stb. Persze ez Naokónak igen fárasztó még, ezért a minap véletlenül belealudt a nagy munkába:
Aztán Kosztya a múltkor már azt se bírta nézni, hogy mi hatalmas munkával párosítgatjuk a zoknikat. Ezért fogta magát, és minden olyan zoknit, amelyik nem a párjával kézenfogva vonult be a mosásba, alaposan elgyepálta, hogy legközelebb szófogadóbbak legyenek.
Mondanom se kell, a vasaló zsinórja is érdekesnek bizonyul, de ilyenkor határozottan arrébb tessékeljük őket: elég, ha a mosásban segítenek…
