Ádáz harcok színtere lett a lakásunk. A néma küzdelem és a nyávogás (Naoko részéről) is egyaránt hétköznapi része lett újabban az életünknek. Ha Kosztya nem ugrik neki Naokónak, akkor a kicsi provokálja, ha Naoko éppen csak eljátszogat magában, akkor Kosztya kap kedvet, hogy beszálljon, és vagy elvegye a játékát, és megmutassa, hogy hogyan kell ezt szépen csinálni, vagy letámadja Naokót.

Volt már, hogy az ágyon kergetőztek, úgy kellett kipakolni őket a szobából, hogy álomra hajthassuk a fejünket. Komoly harci színtér a fürdőszoba is, ahol Naoko néha még egyedül is szokott partizánkodni, és még akkor is bújik, lesből támad és felgörbített háttal csúszkál a kövön, amikor Kosztya már rég bevonult egy fotelbe. Máskor Naoko beül a lavórba, ami igen alkalmas hely arra, hogy a saját farkát kergesse – igen, ő is felfedezte már ezt a macskákhoz gyárilag adott, szuper játékot –, és szükség esetén kifelé osztogassa a pofonokat, Kosztya ilyenkor megpróbál oldalról betámadni, és képtelen megérteni, hogy fal van köztük, ezért nem tud átkarmolni. Csak annyit érnek el, hogy nagy zajt csapnak, és Kosztya tologatja a lavórt Naokóstul a szobában.
Hogy mindez csak játék, azt nem csak a remény mondatja velünk: szoktak ők békésebb vizekre is evezni. Ma is az történt, hogy Naoko úgy döntött, az én ölemben ülni nem olyan izgalmas, és átugrott Kosztyához a szomszéd székre, és addig bújt, addig dorombolt, amíg nem kapott egy kis nyalogatást (meg némi rugdosást, amikor szopizni próbált), és el nem aludtak együtt. Ilyesformán:

Nemrég egészen közelről is megszemlélhettem ezt a szeret – nem szeret viszonyt: filmet néztem – ami egyébként végtelenül lekötötte Naokót, hosszú perceken keresztül bámulta az ölemből a képernyő váltakozását, és néha úgy éreztem, ha nem tartanám eléggé, rávetné magát a laptopra –, és Naoko egy idő után ismét a farkát kezdte kergetni mellettem a kanapén. Kosztya feljött, és lesből rávetett magát – hogy leszorítsa és össze-vissza nyalogassa Naokót. A pici kicsit fel volt hergelve, pedig úgy tűnt, Kosztya szívesen aludna egyet együtt. Így végül is az lett a program, hogy lefogják egymást, és felváltva nyalogatják és harapdálják a másikat. Mondjuk, ha arra gondolok, hogy Naoko játékai között első helyet foglal el a kezem brutális harapdálása, nem is tűnik annyira nagy ijesztőnek, ahogy egymásnak estek. Biztos engem is szeret közben Naoko… (Meg régen Kosztya is harapdált, és ő is biztos szeretett azért közben.) Így folyt tehát a vadulás itt mellettem, de most végül külön heveredtek le, Kosztya a fotelbe, Naoko mellém a kanapéra.
Habár amíg a képeket válogattam, Kosztya átjött ide, és összebújva dorombolni kezdtek. De nem megyek el a fényképezőgépért, úgyis szétrebbennének (és igazából Kosztya enni szeretne, így sem érti, miért blogolok ahelyett, hogy megetetném). Inkább itt van még egy korábbi kép: