Szót ejtettem már a macska legpraktikusabb, legviccesebb, legjobb játékáról: a farkáról. Most erről a mókáról értekeznénk kicsit hosszabban, képekkel és videofelvétellel illusztrálva. (Manx és egyéb, rövidfarkú macskák tulajdonosai most zokogva borulhatnak a klaviatúrára, mert nekik sosem lesz ilyen látványban részük. Nézegessék gyakran a videót!)

Szóval ez a különös kapcsolat a farkával továbbra is jellemzi Kosztyát. Időnként felbukkan mellette ez a szőrös izé, és akkor az roppantul zavarja őt. Szűk helyeken nagyobb az esély a megjelenésére, így a galérialépcső, a fotel háttámlájának teteje és az emberek öle, keze olyan helyek, ahol bizton számíthatunk arra, hogy a macska egyszer csak kergetni kezdi a saját farkát. Kergetni, elkapni, jól megharapdálni, aztán, amikor érzékeli, hogy ez a dolog szőrös, meg is nyalogatni, és, hogy nehogy elbízza magát az a farok, ismét megrágcsálni.

Azzal, hogy a kezébe nyomjuk a farkát, szinte bármikor le lehet kötni Kosztyát. Garantált a szórakozás, biztos a sikerélmény, szóval semmi hiba nem csúszhat a számításunkba!

Hacsak az nem, hogy egy ideje Kosztya az ember haját is ilyen settenkedő támadónak nézi, és folyton össze kell fogni, és elhúzni előle, különben elkapja és össze-vissza rágcsálja azt is.

Néhány hete – jó néhány hete volt az már… – hoztam Kosztyának egy helyes kis dobozt, ami azonnal nagy kedvence lett. Mostanra már hatalmas darabokat harapott ki belőle, rendszeresen beleül és ott vár minket az ajtó mellett, amikor hazajövünk, s különösen alkalmas arra is, hogy a saját farkát kergesse benne. Alant megtekinthető az a videó, amelyet még hetekkel ezelőtt készítettünk a frissen kapott dobozát alaposan kihasználó Kosztyáról. Jó szórakozást hozzá!