Kis kiegészítésre szorul az alábbi bejegyzés eleje. Kosztya ugyanis, amint az imént kiderült, remekül és végeláthatatlanul el tud szórakozni egyes-egyedül is egy darab paprikával. Miután (sokadszor is) meggyőződött róla, hogy az nem valami ehető dolog – mert egyrészt hülye íze van, másrészt pofánspricceli, aki beleharap –, püfölni kezdi, bárhonnan iszonyatos sebességel ráveti magát, ha észreveszi; a gepárdok elbújhatnak mögötte, mondjuk azoknak eszükbe se jut paprikára vadászni. (Oké, Kosztya meg egy antiloptól csinálná magát össze, egy-egy.) Ezen kívül lelkesen cipeli a szájában egyik helyről a másikra, mert máshol mindig jobb játszani, még ha az a máshol fél perc múlva akár újra ugyanott lesz is, ahol azelőtt volt – filozófiai kérdésekbe ne menjünk bele.
„Talád meg a képen elrejtett paprikát”-játékunk a kezdete előtt már véget is ért, íme a megfejtés (ja, és igen, a Népszabi Kosztya bal mellső lábánál valóban meg van rágcsálva, és ennyivel még jól is járt az újság):
