Reggelre semmit sem javult Nyina állapota. Már fecskendőből sem lehetett etetni vagy itatni. Elmentünk az Állatorvosi Egyetemre, ahová amúgy is szólt az ultrahang-beutalónk, és a betegirányításnál elmondtuk, mi a helyzet. A belgyógyász tanácsára így is ultrahangra mentünk, ez hasznosabb, mint egy egyszerű vizsgálat. Szegény Nyina némán tűrte a hasa leborotválását és az ultrahangozást, de közben végig folyt a nyála.

Az ultrahang viszont lényegében semmi elváltozást nem mutatott – mindössze egyetlen apróság volt a normálistól eltérő, de az orvos még soha nem találkozott vagy hallott (a tankönyveken kívül) olyan esetről, hogy ez önmagában ilyen tüneteket okozott volna, minden más elváltozás nélkül. Mindezek után tovább lehetett volna küldeni ismétléses röntgenes vizsgálatra (endoszkópos vizsgálathoz túl picike), ahol röntgennel figyelték volna, hogyan jön vissza a pépes táplálék. Ez azonban egyrészt egyáltalán nem biztos, hogy megmutatta volna a bajok okát, másrészt pépes kaját sokkal ritkábban hányt ki a pici, így kegalább 50% eséllyel meghallgattuk volna, amit már annyiszor: „nahát, ennek nem így kéne lennie!”. A röntgenezés került volna az ultrahang tízezer forintján túl még egyszer ennyibe, és ha találnának valamit, a műtét újabb több tízezer forintba. Eközben a kicsiben csak pislákol az élet, nem mozog, hörög, nem mosakszik, nem hajlandó enni vagy inni, ha nem kap infúziót, jobb esetben borzasztóan kiszárad, rosszabb esetben idővel éhen is hal... A picike lábában lévő kanül miatt pedig még Kosztyától is elválasztva kell tartani, ami miatt Kosztya is teljesen ki van akadva, látni akarja a kicsit, nem érti, miért nem jöhet be a szobába.

Az orvosunk délután megerősítette a félelmeinket. Ha az ultrahang sem mutat semmit, és ha a cica nem reagál az agy hányásközpontjára ható gyógyszerekre (amik miatt nem kéne tudnia hányni, és amik után tíz perccel Nyina ugyanúgy hány), akkor valami nagyon súlyos dolog állhat a háttérben: a rosszul működő idegek miatt vagy folyamatos görcsben van a gyomra, vagy ellenkezőleg, szintén a rossz idegek miatt nem húzódik össze normálisan a gyomorfala, azaz úgy, hogy a táplálék továbbhaladjon a belek felé. Ha pedig ezt megműtik, Nyinának akkor is élete végéig pépeset kellene ennie, és folyamatosan gyógyszerezni kéne.

A cica kapott egy altatót, hogy elalvás közben végig simogathassuk (szegényke még ellazulva is hányt egyet, noha már semmi sem maradt a gyomrában), azt pedig, ami ezután jött, már nem néztük végig.

Nyugodj békében, kis picúr.  Utolsónak íme egy videó korábbról, amikor Nyina még szopizni szeretett volna, és hatalmas dorombolás közben kereste minden „szőrös” dologban a cicit. Édes volt, és egy kicsit szomorú is.