Nyina is sikeresen felvonult az egyik szoba galériájára. Ő a kísérletezést a nehezebb lépcsővel kezdte egyébként, ráadásul benyugtatózott állapotban, amikor az egyenesen járás is egészen részegesre sikeredett – így hát haladt felfelé, amíg hajtotta a lendület, majd két lépcsőfok között kizuhant. Azért nem jutott túl magasra, szóval baja nem lett. A könnyebb lépcső mindenesetre rendben megvan azóta, többször is felment, egyedül is lejött már. Egyszer a galériáról le is pottyant egy verekedés hevében. Majd kitört minket a frász, de úgy tűnik, nem lett baja.

Azt még mindig nem tudja, hogy a fényképezőgép nem étel, és nem szamuklálni kell, hanem olyan ügyesen pózolni előtte, ahogy Kosztya szokott.
Egyébként általában csak üldögél az ember ölében – meg mindenütt –, és csak akkor fekszik el, ha már nagyon ellazult. Gondolom, ez még mindig az utcai és menhely-múlt: bármikor kellhet menekülni. Sejthető hát, hogy az ember boldog, ha sikerül ennyire elnyernie a bizalmát:

Kosztya pedig egyfelől légtornászi képességeit fejleszti azzal, hogy a galériák korlátján járkál – és néha megcsúszik, amitől szintén szívrohamot kapok –, másfelől magasugrás rekordot akar dönteni. Nyugtassatok meg, hogy a képeken látszik, hogy a levegőben van…

Legközelebb videózunk, és akkor majd látjátok, milyen szép nagyot ugrik. Igazából nem lep meg annyira, hogy Nyina nem mer játszani vele ilyenkor: ha ez a csaknem két kilós, nála kétszer akkor macska vetődik, az tényleg veszélyesnek hat…
Mi pedig kaptunk egy új fényképezőgépet, és azzal ismerkedve készült ez a gyönyörű portréfotó Nyinkáról.