Többnyire egymástól függetlenül pihennek, és mi a nyugalmat csak akkor élvezhetjük, ha éppen egyik se szaladgál és nyávog, de azért néha vannak jó pillanatok is. Csak arra kell ügyelni, hogy Kosztya annyira jól érezze magát, hogy ne akarjon pofozkodni, ámde annyira már ne érezze jól magát, hogy dorombolni kezdjen, mert akkor menthetetlenül anyának lesz minősítve, és ezt újabban teljesen kikéri magának.
Aztán néha megférnek együtt is az ölemben... (De akkor én már tényleg semmit sem tudok csinálni...)
Máskor pedig együtt melegszenek a hidegre való tekintettel.
És olyan is volt, hogy Kosztya használta párnának Nyinát (bár határozottan az a ritkább...):
Úgy véljük, a vad letámadásokat alapvetően a játék iránti igény vezéreli, mert ha ki nem állhatná ezt a kicsit, akkor nem hagyná, hogy rajta heveresszén. És nem nyalogatná időnként. Kár, hogy Nyina még nem üt eléggé vissza akkor, amikor harcra kerül sor...
