Próbáljuk rászoktatni őket, hogy ketten vannak, és ezt fogadják el. Ennek keretében olyan macska-összehozó akciókat szervezünk, ahol két macska ül egy széken.
És egyszerre kapnak enni egy embertől. (Néha azonos kézzel is, hogy még közelebb kerüljenek egymáshoz.)
Ennek keretében ma reggel, amikor Kosztya nagyon bújós, dorombolós, ölben ülős hangulatában volt (a rosszindulatú pletykákkal ellentétben szokott neki ilyen lenni!), és felvettem, Nyina közelébe ültünk le. Nyina is bemászott az ölembe, a pofozkodás gondolatát kisimogattam Kosztyából, és egy darabig dorombolva üldögéltek együtt az ölemben.
Aztán Nyina rádöbbent, hogy ez egy doromboló macska itt mellette, és be kellene próbálkoznia, hátha éppen egy szoptatós nősténnyel hozta össze a jó sors. Így aztán befészkelődött Kosztya mellkasához, hasához, és végigszaglászta, nyalogatta, igen nagy dorombolás keretében.
Kosztya kicsit csodálkozott, de azért hajlandó volt finoman megrágcsálni a fülét, és nyalogatni a fejecskéjét.
Utána letettem őket, mert – bár a blog alapján ez nem látszik – más dolgom is van, mint a macskák (jellem)fejlődését figyelni. És ottmaradtak, Kosztya bekucorodott, Nyina pedig, miután ellazult, kedvesen ráfeküdt a fejére.
És ez Kosztyát egyáltalán nem zavarta.
Így elkészíthettem a rég várt háttérképet a mobilomra, és abban a tudatban hagyhattam otthon őket, hogy a dolog nem menthetetlen.
Persze, nem vártam hatalmas áttörést, és ettől fogva örök békét. De mintha az emberszemmel félelmetesen durva játékaikban Nyina már nem csak elszenvedő, hanem partner is lenne…
