Ma megérkezett hozzánk Kosztya társa, Nyina Mihajlovna Zarecsnaja. Nagyjából egy hete találtunk egy sintértelepről, az altatás elől mentett trikolor kislánycicát. Mostanra beszéltük meg a befogadást az ideiglenes gazdival, akinek látszólag az a foglalkozása, de legalábbis hivatása, hogy cicákat ment különféle telepekről, és megpróbál nekik gazdit keresni.
Ám amikor ma az állatorvosnál találkoztunk - nem akartunk még egyszer betg cicát befogadni, épp elég szomorú volt az első eset is -, azzal fogadott, hogy a cica valahogy megsebesült ma reggel; bakadt a lába a ketrecbe, vagy egy másik macska harapta meg, mindegy. Szegénynek nagyon csúnya seb volt a lábán, ráállni se tudott, és ezen kívül nagyon pici és gyenge volt. Hoztak viszont magukkal a hétvégi állatorvosi vizitre néhány másik macskát is: előtte még beugrottak az Illatos úti sintértelepre. Hoztak egy normál testfelépítésűnek tűnő, szintén trikolor cicát is, aki az orvos szerint egészséges volt; meg is kapta az első oltását. Mi pedig őt hoztuk el. A kis sebesülttel még sokáig kell majd orvoshoz járni, és amúgy sem baj, ha majd akkor talál gazdára, ha már kicsit megizmosodott. (Ez persze az optimista verzió.) El is kereszteltük hát Nyinának.
A hazautat nagyon jól viselte, mint egy egészséges kismacska, aki nem utál annyira utazni, mint egyes macskák. Néha kicsiket nyavintott, amikor eszébe jutott, hogy lassan megérkezhetnénk, néha pedig a kacsával játszott, ami a dobozban várta. De leginkább nézelődött vagy élvezte a simogatást.
Kosztya viszont kissé aggodalomra okot adóan fogadta Nyinát. Eleinte a farkát borzolva fújt rá, majd szagolgatni kezdte (utóbbi teljesen rendben van), azóta pedig ha csak alkalma nyílik rá, püföli. Nyina pedig úrinőhöz méltóan nem nagyon üt vissza (sajnos, pedig ráférne a másik kis dögre), csak amikor már nagyon pipa rá. Kosztya persze kis beszari, olyankor rémülten hátrahőköl, de aztán folytatja tovább. De mivel nagyobb is Nyinánál, testi fölénye elvitathatatlan, ez a szegény picike meg eléggé fél, még az ölemben ülve is kapaszkodni próbál, mint egy kis majom, ha csak megmozdulok. Nem tudjuk, mi lesz a dologból, de nagyon reméljük, hogy hamar lerendezik egymás közt a dolgot.
