Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy macskával kell megküzdenem az esti olvasásért. Na nem... nem arra gondolok, hogy Kosztya játszani akart velem, vagy éhes lett volna... neem, ő is olvasni vágyott. Hosszasan győzködött, míg végül a szelíd erőszaknak engedelmeskedve átengedtem neki a jogot, hogy a marhapásztorok viszontagságos életéről tájékozódjon. Arra gondoltam, ha már így belejött az olvasásba, őt küldöm a szerda esti órámra, ahol e remekműről lesz szó.
A következő képen látszik, amint Kosztya mélyen elgondolkozik az olvasottakról. Bár ki tudja, talán csak a birkapecsenye illata szaglott ki a sorok közül...
Úgy tűnik, Kosztyát a betűk jobban megragadják, mint a vizuális képi élmény, ugyanis mind a Felolvasó, mind a Vándorló palota című filmeposzokat végigaludta. Ez a kép akkor készült, amikor azt a galádságot követtem el, hogy testhelyzetet változtattam, ezzel megzavarván őt békés szunyókálásában.
Üzenem a gazdiknak, hogy ne aggódjanak, igazi entellektüellt nevelek a macskából, mire hazajönnek. Holnap az orosz klasszikusokat vesszük! ;)
