Múlt pénteken összeköltöztünk - Kosztya és én, aki azóta hivatásos macskadajka vagyok. Ugyanis a gazdik elutaztak, hogy begyógyítsák a karmolásaikat. Megjegyzem, ebből már rajtam is van elég, szóval ha hazajönnek, logikusan én is el kell, hogy utazzak.

Ilyen ártatlanul szokott nézni, amíg én a vért mosom le a kezemről.

Az első esténk ismerkedős játékokkal telt, úgy mint ölben alvás, kacsakergetés, borosdugóval való hadakozás. Amikor én aludni mentem, Kosztya egy hangos nyávogás kíséretében azonnal felnyargalt a galériára, és kényelmesen elhelyezkedett az ágyban. Mivel jól viselkedett, ott is maradhatott. Azóta ez minden éjszaka megismétlődik, bár mostanában csak azután marad nyugton, ha már elég támadást intézett a lábam, a karom és a paplan ellen. Kiderült viszont, hogy Kosztya nem szeret 6kor kelni. Ebben hasonlítunk mondjuk, de ez a tény semmiképpen sem könnyítette meg a reggeleket, amikor is hiába tettem le az ágy mellé, hogy be tudjak ágyazni, mindig gyorsabb volt, mint én, és hopp - már vissza is ugrott az ágyra. Végül úgy döntöttem, legjobb lesz, ha őt is beágyazom. Ettől persze megijedt, és jobbnak látta a reggelije után nézni. Vagy az én reggelim után. Bármit is eszem, az egész biztosan sokkal izgalmasabb lehet, mint a macskakaja. Ám amikor ennek Kosztya úgy ad hangot, hogy az öszes körmével a lábamba akaszkodva akar feljutni az ölembe, onnan pedig az asztalra, akkor néha kénytelen vagyok bezárni a fürdőszobába. Ha viszek neki egy dobozt és játékot, akkor még csak zokon se veszi ezt. Persze csak ha elég gyorsan eszem. De néha az is bejön, ha kap egy kenyérhéjat. Azt viszonylag sokáig tart megenni, főleg mivel előtte harcképtelenné is kell tenni. Ilyenkor még kevésbé értem, hogy az emberek miért vesznek drága pénzért játékokat a macskának... Egyik nap Kosztya például egy falevéllel játszott, és addig nem nyugodott, míg felismerhetetlenné nem szaggatta. Mindeközben persze igen jól szórakozott. Bevallom, én is. Főleg mikor megijedt egy leszakadó darabkától. 

Kosztya amúgy a házimunkában is jeleskedik, különösen a mosást szereti: 

A takarítást viszont nem sikerült megszerettetni vele, a porszívó hangja például eszeveszett menekülésre késztette. De hát senki sem tökéletes. Azt is erősen sérelmezte, hogy a felmosás idejére hol ebbe, hol abba a szobába zártam be.

Néztünk már együtt filmet is, bár gyanítom, Kosztyát nem igen kötötték le Jules és Jim kalandjai. Persze lehet, hogy csak azért csukta be a szemét, hogy jobban tudjon a francia nyelvre figyelni.

Azóta figyelem, nyávog-e már franciául. Egyelőre még nem, de én nem adom fel!