Tegnap arra ébredtem, hogy egy kicsi valami ugrál a lábamon. Kosztya meghódította a második galériát is, amelyiknek a lépcsője meredekebb, és amelyiken alszunk. Ennyit a macskátlan éjszakákról.
Ma reggel egy, a lábaink között szunyókáló macskát találtam a takarón. Levittem, úgyis arra volt dolgom, de ezzel csak azt értem el, hogy felébredt, és fél óra múlva megint Simon's catet játszott (kis túlzással...), és én arra ébredhettem, hogy ugrál a lábamon. Végül is levittem, és a kedvenc labdájával együtt átraktam a másik szobába, az ajtót rázártam, és nyugalom és béke lett a galérián. De nem vagyok bizakodó: idővel biztos nyávogás és ajtó-kaparászás lesz a válasz erre az eljárásra...
Simon's cat reggel...:
