Egy napig figyelgettük, hogy nem kapta-e el a betegséget, de jól van. Játszik és alszik felváltva, eszik és iszik – mindent, amit finomnak tűnik, még ha tele is van már a pocija –, és abszolút szobatiszta. Nagyon meg is dicsértem elsőre, hogy ennyire ügyesen kiment az alomra. Nem értette, miért zaklatom. Mert, ha szaladgál, nézelődik, járkál, akkor Kosztya tabu, senki hozzá ne akarjon nyúlni. Ellenben, ha elhever, és amúgy is aludni készül, akkor lehet jönni, két simítás elég, és úgy dorombol, hogy visszhangzik belé az udvar. Egyre többet van ölben, ahogy múlnak a napok. Magától még nem jön, de fel lehet venni, és akkor hosszasan fekszik, alszik nálunk. Olvasni és számítógépezni is lehet közben.
Kosztya dorombol – még ha ez nem is hallatszik
Kapott féreghajtást, olyan krémet, ami elvileg finom, de neki nem ízlett. Azért az állatorvos megetette vele szépen. Másnap, mikor látszott, hogy nincs baja, oltást is kapott, egy öt-az-egyben cuccot 10 ezerért, ami véd a három alapvető macskabetegség ellen, valamint egy olyan ellen, amit más macsekoktól kaphatna el karmolás és harapás útján, és egy olyan ellen, amit az udvarra beszálló galambok terjesztenek. Habár nem jönnek ide galambok, és egyelőre azt se akarjuk, hogy Kosztya kimenjen, konkrétan olcsóbb volt a kombinált oltás, mint ha ezt nem adtuk volna be neki, és bármi megeshet. Három hét után újra kell vinni.
Utazni még mindig utál, egyedül akkor nem nyávogott, amikor elénk keveredett egy kutya. Amíg előttünk ment, addig Kosztya tágra nyílt szemmel, érdeklődve bámulta a másik négylábút. Esetleg fel kellene bérelnünk egy kutyás embert, hogy kísérgessen minket az állatorvoshoz. Egyelőre gyalogolunk vele, de meglehet, hogy mehetnénk földalattival is, mert gyalog se esik neki jobban a szállítás. Igaz, ott kisebb lenne a többi négylábú felbukkanásának esélye.
Kiderült, hogy picit azért el van kényeztetve: elkezdett nem enni száraz kaját, csak a konzervet. Az állatorvos javaslatára most úgy verjük át, ahogy a babákat szokás: belekeverünk a konzervbe némi száraz kaját, és egyre növeljük az adagot. Egyelőre ez jól működik, mindent megeszik.
Imád játszani, van néhány pici plüssje, kacsa, kiselefánt, amikkel elvan időnként, de a kedvence egy fellógatható labda, amit fóliából gyúrtunk neki. Bárhonnan elő lehet vele csalogatni, és ha jól belelkesül, utána egyedül is játszik vele órákon keresztül.
Kosztya játszik – a vége felé édes :)
Első nap felmászott a szárítón lévő törölközőkre, és ott téblábolt kicsit, amíg annyira be nem süppedtek a súlya alatt, hogy már veszélyesnek érezte. Ezután felvittük a szárítót a galériára, mert úgy tűnt, a cica megelégszik a lenti világgal, és nem fogja fel, hogy otthonunkban az élet két szinten zajlik. Ennek örültünk is, mert az egyik galérián alszunk, és nem akartunk macskát az ágyba. Mostanra azonban Kosztya felfedezte az egyik lépcsőt, és a felmászásról való leszoktatásra alkalmazott tapsolás csak arra volt jó, hogy tudja, rosszban sántikál. Ettől függetlenül felment és ügyesen le is kecmergett az egyébként elég nagy lépcsőfokokról. Valahol azért tündéri…
