A dolog úgy indult, hogy felmentem a galériára a laptoppal, hogy írogassak kicsit. Naoko és Kosztya ugyancsak felpörgött hangulatban voltak, és egy idő után Naoko felvágtatott hozzám, szájában a kedvenc plüss egerével. Kicsit eljátszadozott mellettem vele (a hatalmasra nőtt, immáron felnőtt fogaival tépte szegény mű-állatot...), aztán lassan kialakult az a rendszer, hogy áthajította a túloldalamra az egeret, én meg visszadobtam neki.
Idővel ez odáig fajult, hogy az egér néha lerepült a kanpéról, és én egyszer csak azt vettem észre, hogy Naoko úgy viselkedik, mint egy kutya: az eldobott játékot visszahozza, leteszi elém, majd várakozón néz. Ha esetleg mással foglalkoztam, akkor felvette, és rádobta a laptop billentyűzetére az egeret, hogy megértsem végre, hogy rám vár.
Így aztán nem foglalkoztam mással, hanem inkább lefilmeztem a kutya-Naokót:
A további elkutyulás jeleit még nem fedeztem fel, de most nagyon figyelek...
