Cicanapló

Kosztya Gavrilovics Trepljov, a kis ezüstszürke és Sirajuki Naoko, a még kisebb, fóka színű sziámi cica hétköz- és ünnepnapjai

Csatlakozz te is!

Cicanapló on Facebook

Friss topikok

  • Nefernefernefer: Hova tűntetek??? Lassan egy éve se kép, se hang... :-( (2011.10.17. 10:27) Kis helyen is elfér
  • Lina - Cicanapló: @Gala: Most az egerek is elbújtak valahová egy ideje. Szomorú... (2010.11.03. 16:27) Minden lyukba belefér!
  • Messzenéző Minyon: Bocsánat, hogy csak most kívánok boldog szülinapot Naokonak, de amikor ez a bejegyzés megjelent, h... (2010.10.01. 18:40) Boldog szülinapot, Naoko!
  • Zizzzencs: Meg is mutatom:) (2010.09.29. 15:03) Nosztalgia #4: Miből lesz a cserebogár?
  • robertnem: szerintem a két cica érzi egymás nembéli különbségét és boldog párkapcsolatban élnek az utód-nemzé... (2010.09.09. 08:27) Tisztaságügyi felelős

Cuki vagyok

2010.07.16. 08:30 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Néha az embernek leküzdhetetlen vágya támad, hogy előhúzzon egy macskát, és megszorongassa. Szerintem mindenki így van ezzel, csak páran még maguknak sem merik bevallani. Nos, akinek van a háztartásában legalább egy előhúzható macska, az nem fél őszintének lenni magához, és beismeri: néha kell egy puha kis izé. Még melegben is.

Persze Kosztya agyafurt macska ám, ezért találta meg a szekrény tetejét, ahol senki el nem érheti őt. Aztán Naoko mégis megnőtt annyira, hogy elérje, de minket akkor is le tud rázni őkelme azzal, ha ott cukiskodik. Máskor viszont kegyeskedik elérhető távolságba ülni - ahogy ezt tette ma is. Így amikor eszembe jutott, hogy "vajon hol bujkálnak az én kicsi cicáim?", hamar ráakadtam a szürke cirmosra.

Kosztya édesdeden aludt az ablakba áthelyezett karácsonyi ajándékán.

Törődésemet kifejezetten jól fogadta - néha azért van ilyen is... -, és dorombolni, majd cukin nyújtózkodni kezdett:

Így aztán én lelkesen simogattam tovább az egyre hangosabban dörmögő és egyre cukibb testhelyzeteket felvevő Koszyát, és minden szép volt.

Ezek azok a pillanatok, amikből Naoko egyszerűen nem maradhat ki. Lehet, hogy eddig a fürdőszobában játszott, de ha egyszer Kosztya dorombol, akkor neki mellette a helye, és pont. Ezért egy pillanattal később jött és megzavarta idillünket. Amióta gond nélkül fel és le ugrál az ablakba, azóta semmi sem állhatja útját, ha Kosztya-hiánya van. Most is itt termett, a dörmögő fajtárs nyakába ugrott, és alaposan átrandezte az ülésrendet.

Közben felfedezte, hogy én hozzá mertem érni Kosztyához, aki ennek következtében koszos lett! Ráadásul olyan, számára nehezen letisztíthaót helyeken is, mint a füle mögötti terület (legyünk megértőek: ezt egy ember se tudja könnyen tisztítani...). Így hát Naoko a tettek mezejére lépett:

Közben sajnos ő is összekoszolódott - ne tessék tám mutogatni, nem én vagyok a ludas! Habár nyilván megsimogattam, ha már ott volt. Ezért kénytelen volt egy kis figyelmet fordítani saját külsjére is. Kosztya mindezt átaludta, szerintem azt se vette volna észre, ha nyakonöntöm egy vödör sárral...

Ezek után mérhetetlenül nagy gonoszság lett volna tovább macerálni a két, immáron tökéletes külsejű macskát. Nem is tettem, hanem visszatértem a munka mellé, ők meg aludhattak kettesben tovább.

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Nosztalgia #4: Miből lesz a cserebogár?

2010.07.13. 01:11 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó naoko

Naoko ma már nem nagyon szolgál rá a Sirajuki, azaz fehér hó névre. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint éppen az előző, tükrös bejegyzés, ahol alapos vizsgálatnak lehet alávetni a mi sziámi cicánkon előtörő kék jegyet, vagyis a barna hátat. De mikor is barnult be Naoko? Hogy történt ez a dolog? Felidéztük. Íme barnaságom története Naoko-módra, nyolc lépésben:

2009. 09. 27.

Az ötnapos cica-csoport egyik tagja akár Naoko is lehet(ne)... Hát, innen indulunk: picit sötét fülek és orrok, de egyébként hófehér kiscica. (A kép a tenyésztő honlapjáról származik.)

2009. 11. 15.

A frissen hazahozott Naoko fülei és orra hegye már fekete, de a mancsok vége éppen, hogy barna volt.

2009. 12. 04.

Terjed a feketeség Naoko pofiján, és a lábán is (bár az lelóg...).

2009. 12. 25.

Naoko füle és pofija már egyértelműen barnul, az orra hegye fekete, de a háta még szinte teljesen hófehér. A fóka-jegy dominál.

2010. 02. 11.

Miután a fülek és a maszk már tökéletesen sötétbarna, mondhatni fekete, megjelenik a hát közepén a barna szín.

2010. 03. 20.

A maszk már nem igazán változik, de a hát barnasága lassan továbbterjed a fenékre, lábakra, oldalra is.

2010. 05. 04.

A hát egyre sötétebb barna. A színek éppen úgy változnak, ahogy a pofin is változott. A kék-jegy előtört. Közben a maszk is terjed és sötétedik kicsit.

2010. 07. 02.

És a kék-jegy győzelmet aratott. Na jó, még mindig ott van a fóka-jegy is, de azért lássuk be, Naoko végzetesen bebarnult. (A kötél nem egyéni kínzási módszer részünkről, hanem a macska játszik.)

 Mivel a Sirajuki nyilvánvalóan már nem igaz, pályázatot írnánk ki. Új, találóbb nevet keresünk Naokónak. Japánul értők előnyben.

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Tükröm, tükröm, mondd meg nékem...

2010.07.07. 11:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó naoko

Már maga a kérdés is felesleges, hiszen köztudomású, hogy Naoko a legszebb e vidéken. Még ha egy nyafka, embergyűlölő rosszaság is, akkor sem lehet tagadni, hogy ő közel s távol a leggyönyörűbb. De azért néha nem árt a tükör elé állni...

Valójában ez Naoko legújabb szórakozása. Lássuk be, sokkal aktívabb dolog, mint egyszerűen csak ülni a sarokban, az asztal alatt vagy a fürdőszobában. Itt legalább van mit nézni...

És bármennyire is szeretném azt mondani, hogy cicánkban feltámadtak a nárcisztikus hajlamok, be kell vallanom, hogy alapvetően nem magát bámulja, hanem valamit fent a feje fölött.

Talán vadászatról van szó, habár sem felugrálás, sem halk, ugatásszerű nyávogás nem kíséri a jelenséget. Csupán néma megfigyelés. Kosztya a szekrény tetején nem látszik innen, tehát valószínűleg nem a szerelem legújabb megnyilvánulását láthatjuk. Akkor viszont csak a jó ég tudja, hogy mit lát Naoko a tükörben, de egyre csak nézi.

Mi meg vigyorgunk, hogy hirtelen két sziámi cicánk lett. Tisztára mint két tojás...

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Lankadatlan éberség

2010.07.05. 08:00 - Bálint - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya

„Lehet, hogy úgy tűnök, mint aki nem figyel, de megnyugtathatlak titeket, nyomorultak, hogy ez a papírhenger itt az enyém, és ha valakinek csak megfordul a fejében, hogy elvegye tőlem, álmomból felriadva is simán átharapom a torkát. Én szóltam.”

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Boldog szülinapot, Kosztya!

2010.07.03. 08:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya

A pontos időpontot nem ismerjük ugyan, de a származási hely és az állatorvos véleménye alapján is Kosztya július elején született. Most tehát, mivel július eleje van, elérkezett a pillanat, amikor nagy örömmel bejelenthetjük, hogy a mi kis szürke cirmos kandúrunk egy éves lett.

Jöjjön hát a képekkel teli múltidézés, amely képek nagy része az ilyen volt - ilyen lett témakörön belül mozog...

Mint tudjuk, Kosztya Tánya néven kezdte nálunk pályafutását, kedves kis cicalánynak tartottuk ugyanis. A lenti képet még eredeti lelőhelyén készítették róla - azóta nem nagyon látott növényeket. Többek között ezzel lopta be magát a szívünkbe, és győzött meg, hogy mi éppen őt keressük

Persze mi nem loptuk be magunkat igazán az ő szívébe, és végigméltatlankodta az egész utat hazafelé... A másik macska, akit pedig társául szántunk, sajnos nem érte meg a másnap estét. Kosztya tehát új néven és nemmel egyeduralmat kezdett házunkban.

Mindeközben pedig rohamos növekedésnek indult:

Ekkoriban még szeretett ölben ülni...

Néhány hónappal később se bánta, ha felvettük:

Most viszont ember legyen a talpán, aki fél percnél tovább az ölében tartja Kosztyát...!

 

Később szereztünk neki még egy társat, akinek érkezése először alaposan kihozta a sodrából.

Később azonban nagyon is jó barátok lettek - már ameddig alkalmuk volt a barátkozásra. Mi persze nem törődtünk bele abba, hogy Kosztya egyedüli macska legyen, akkor sem, ha két társát is elvesztettük, így érkezett meg az akkor még nagy pici és nagyon fehér Naoko.

Aki szinte azonnal kiváltotta az atyai érzéseket Kosztyából:

 Pedig a mi "hatalmas" kandúrunk körülbelül háromszor akkora volt, mint az új jövevény.

Ránk egy kicsit jobban megharagudott, de azért azóta ha nem is szent, de megvan a béke. Kosztya dorombol, ha megsimogatjuk, és nem bánja, ha felvesszük. Bár egyre nehezebben fér el a kezünkben:

Manapság pedig Kosztya legkedveltebb helye a szekrény tetjén van, onnan sandít le ránk.

Vagy legyeket kerget, Naokóval hancúrozik, ételért nyávog. Néha még dorombol és bújik.

Boldog születésnapot, Kosztya! Nagyra már ne nőjj, de még sok szép évet kívánunk neked!

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

A macskanevelésről...

2010.06.28. 11:37 - Bálint - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

...többször elmondtuk már, és most sem tudunk mást mondani, mint hogy egy macskát kizárólag olyasmikre lehet megtanítani, amiből neki is előnye származik. Na mármost ez per def. ellentétes a neveléssel mint olyannal, annak ugyanis az lenne a lényege, hogy a macska korlátozásával az ember kerül előnyösebb helyzetbe, leggyakoribb esetben azzal, hogy a macs éppen nem tesz tönkre/lop el valamit.

Mindemellett a macska is képes taktikázni, és e taktikázás következtében néha úgy tűnhet, mintha az ember járt volna sikerrel – de aki nem teljesen naiv, az eleve nem hiszi el, hogy ilyen helyzet lehetséges egy macskás házban. Hadd szemléltessem ezt egy egyszerű példával.

A fenti képen a már említett, megtévesztő macska-taktika látható, tökéletesen kitervelt működés közben. Kosztya és Naoko ugyanis látszólag pontosan megtanulta, hogy a konyhába tilos bemenniük, nem is csak az ott felhalmozott emberi vagy állati fogyasztásra alkalmas táplálékok miatt, de azért sem, mert amikor legutóbb Naoko beszökött a sütő mögé, egy fél napba és a konyha szétszerelésébe került előcsalogatni onnan. Ezért aztán pontosan a küszöb vonalán álldigálnak, és várják, hogy kijöjjön a gyárból a megrendelt, „Mi aztán nagyon jó és szabálykövető kismacskák vagyunk!”-feliratú pólójuk.

A valóság ezzel szemben az, hogy hatodik érzéküket kizárólag arra használják, hogy lankadatlan éberséggel észrevegyék minden pillanatnyi hibánkat, és ki is használják azokat. Tegnapelőtt például nem kattant tökéletesen a zár az ajtón, és mire három perc múlva visszatértem a konyha melletti szobába, a hangomra két macska sétált ki a konyhából, még csak nem is futva, nyilván mert még a látszatát is el akarták kerülni, hogy esetleg valami szabályellenes dolgot csináltak, hátha csak akkor jövök rá erre, ha a menekülésükkel okot adnak a gyanakvásra. Ezek után tegnap tárva-nyitva hagytam a konyhaajtót, és mintegy három méterre tőle és fél szememmel rajta vasalni kezdtem. Kosztya viszont acélos macska-logikával úgy gondolta, hogy ha ő nem lát engem (mert nem néz oda), akkor nyilván én sem látom őt, és teljes lelki nyugalommal besétált a konyhába, egyébként pont ugyanúgy, ahogy máskor elsétál a küszöbig, és jólnevelten (ha-ha) leül mellé. Épp megkezdte volna a rombolást (ha másét nem, az idegeinkét), mikor legnagyobb megdöbbenésére lesiccegtem.

Így dőlne romba egy év nevelése, ha valaha is hittünk volna a sikerében.

(Egyébként épp az imént vettem észre, hogy a Blogwatch nevű blogkritika-blog dicsérő kritikát írt a Cicanaplóról, köszönjük nekik! :) )

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Édes, kettes

2010.06.25. 09:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Felénk a helyzet változatlan: Naoko legjobb barátja Kosztya, Kosztya meg éppen annyi összebújásra és melegségre vágyik, amennyit Naokótól megkaphat - esetleg kicsit kevesebbre. Ebből egyenesen következik, hogy a két macska az emberek útját csak véletlenségből keresztezi néha-néha. Naoko nyávogva tiltakozik minden kézbevétel ellen. Ha a földön kell elviselnie a simogatás szörnyű csapásait, óvatosan próbál elhátrálni. Kosztya kicsit jobban tűri a személyes kontaktust a gazdákkal, de magától soha nem kezdeményezne ilyesmit, legfeljebb nem rúg azonnal hasba, ha felveszi az ember.

Gyakran alszanak ugyan egymástól külön is, de azért Naoko, ha csak lehet, bepróbálkozik egy kis összebujással. Valószínűleg több törődést igényelne, mint Kosztya, csak senki mástól nem kell neki a simogatás meg az egymás mellett ülés. Így esett, hogy a minap is, miután Kosztya behajtogatta magát a cica-szállító dobozba, Naoko utánavetette magát. Arra a kérdésre, hogy Kosztya csak azért maradt-e, mert annyira beszorította a dobozba a rajta fekvő, 3 kiló körüli csöppség, hogy egyszerűen nem tudott kivergődni, vagy tényleg együtt akart ülni, sosem kapunk választ.

De azt megfigyelhettük, ahogy Naoko finoman, figyelemztetően Kosztya mancsára tette a sajátját. Mintha ezt mondaná: "Mosolyogj, drágám, fényképeznek!"

Íme egy közelebbi kép a bizonyos mancsokról.

És aztán mosolyogtak. Vagy legalábbis távolba révedő tekintettel hagyták magukat lefényképezni.

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Minden májjal

2010.06.16. 08:30 - Bálint - Cicanapló

Címkék: fotó videó kosztya naoko

Aki aggódna amiatt, hogy folyton csak Naokóról derül ki itt a blogban, hogy az agya helyén valami beazonosítatlan anyag található, azt megnyugtatnám: azért Kosztya sem vehetné fel a versenyt a legzöldfülőbb keleti bölccsel sem. A minap szokásához híven kétségbeesetten nyávogva fogadott reggel, reggeliért hisztériázva (tudniillik lefekvéskor általában még a kajájuk fele megvan, reggelre már nincs, azaz gyakorlatilag végigzabálják az éjszakát – nyilván tök logikus, hogy ezek után Kosztya minden reggel a torkát szorongató, szörnyű éhhalállal küzd). Egy ideig próbáltam nem tudomást venni róla, mondván, talán kibír még pár percet, de csak nem hagyta abba, úgyhogy megszántam, és megtöltöttem a tálkáját. Természetesen ez idő alatt a konyhaajtóban várakozott, és amint meglátta, hogy kilépek a szobába kezemben a tállal, nyávogott egyet, majd teljes sebességgel felvágtatott a galériára, és jó ideig esze ágában sem volt lejönni onnan. Hogy valaha éhes lett volna, már akkor se hitte volna el, ha videófelvétellel megtoldott prezentáció során emlékeztetem rá. Mondja valaki, hogy nem korrekt szellemi társa Naokónak!

Ha már étkezési szokások, azt is érdemes hozzátenni, hogy Kosztya minden reggel a reggeli hiszti és hízelkedés, lábhozdörgölőzés után legalább negyven másodpercet eltölt a reggelizéssel, ha nem harap a kajájából négyet, akkor egyet sem. Valószínűleg ez valami macskaösztön, hogy márpedig minden tisztességes macska feladata kikészíteni a gazdáját reggel mindaddig, amíg az kaját nem tesz az orra elé – aztán hogy éppenséggel tényleg éhes-e az illető állat, az már másodlagos kérdés.

Az alábbi videón pedig Naoko cuki táplálkozását örökítettük meg. Aki olvassa a blogot, alighanem tisztában van vele, hogy a macskáink válogatós, macskatáp-függő disznók. Ennek ellenére elveinkkel ellentétben állónak éreztük, hogy a csirkemájról levagdalt részeket a kukába dobjuk, ezért (némi fűszerrel, a fene a burzsoá fejüket) kifőztük nekik ezeket. A videó elején az látható, ahogy Kosztya megvetéssel teljes undorral pillant ránk, és azt gondolja, hogy „szerintetek én ezt meg fogom enni, ti ostoba véglények?”. Utána azt a hatalmas küzdelmet figyelheti meg a kedves néző, amelyben a mindenben oly' ügyes Naoko hihetetlen küzdelmek árán megbírkózik egy csaknem félcentis májdarabbal. Nem csoda, hogy előbb ki kellett rángatnia a tányérjából, és akkurátusan elhelyezni a frissen takarított szoba kellős közepén.

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Kosztya köszöni, jól van

2010.06.14. 09:00 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó kosztya naoko

Megrovásban részesítettek minket, amiért hanyagoljuk Kosztyát. Persze csak a blogon, mert például itthon ő a lakásban lévő minden élőlény szeme fénye. Néha nem is győz elmenekülni a szeretet elől a szekrény tetejére. De hát íme a bizonyíték, hogy Kosztya jól van, és nem csak unatkozással meg alvással tölti a napjait:

Hanem például Kosztya kénytelen szembenézni a vendégek szeretetével is. És nem csak a galéria lépcsőjének biztonságából pofozkodhat velük, hanem - tetszik, nem tetszik - néha kézbe is veszik.

 

Aztán Kosztya újabban gyakran ismerkedik a lámpákkal. Odamegy az olvasó ember feje mögé, macskaalakú árnyat vet a könyvre, és a lámpákat szaglássza. Valószínűleg igyekszik jól kiismerni legújabb ellenfele, a legyek és muslickák gondolkodását, ezért vonzza újabban a fény.

 

Mert egyébként Kosztya legújabb mulatsága az, hogy legyekre vadászgat. Ő és Naoko egyaránt kedvelik az új sportot, és egyre sikeresebbek is benne. Csak az a fránya légy néha megbújik olyan helyeken, ahol nem lehet elérni, csak dühösen bámulni - és csalódott-, elkeseredett-macska nyávogásokkal rémisztgetni.

 

Aztán Kosztya rendet tart a házban. Vagyis finoman figyelmeztet minket, ha elől felejtettünk mondjuk egy lavornyi száraz ruhát. Mert rend a lelke mindennek. És ezt Kosztya aztán tudja!

 

Végül néha azért összebújik Naokóval. Mert egy kis melegség mindenkinek jár. (Itt bent nincs ám 35 fok... A vastag falú, földszinti lakásnak is van előnye.)

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás

Csörgess meg!

2010.06.07. 09:02 - Lina - Cicanapló

Címkék: fotó naoko

Naoko imádja, ha telefonálok. Bárhonnan képes előszaladni annak örömére, hogy én a telefonba beszélek, és nem csak úgy bele a nagy világba. Dörgölőzik, rágcsálja a kezem, talán idővel még dorombolna is, habár ezt nem tudom, mivel nem szoktam órákon át csevegni telefonon.

Néhány hete vettem észre először ezt az új rajongását, amikor angolul kellett tárgyalnom. Azt hittem, az idegen nyelv és hanghordozás az érdeklődés oka, de nem: magyarul is szereti, ha telefonálok. Akár én hívok valakit, akár engem hívnak, Naokót érdekli a dolog. Csak azt nem értem, hogy miért...

Kövesd a Cicanaplót a Facebookon is!                    Megosztás



süti beállítások módosítása