Hihetetlen, de igaz: ez a kis tökmag máris egy éves lett. Lássuk, mi is történt vele ebben az egy évben...
Oké, például megnőtt. De mivel Naoko egyedfejlődéséről nemrég írtunk egy posztot - a szomorú barnulás okából -, most nem a növekedésen lesz a hangsúly, hanem azon, ahogy a mi édes kiscicánk gonoszgusztivá vált.
Mint tudjuk, Naoko szám szerint a negyedik macska közös életünkben és lakásunkban. Két elődje sajnos nem érte meg az egy éves kort, de nagyon is előkészítették neki a terepet. Így esett, hogy amikor a hat hetes csöppség a lakásba került, egy kissé szőrborzoló, de azért alapjáraton érdeklődő Kosztya és egy cicák számára tökéletesen kialakított, játékokkal teli lakás várta.
Itt láthatjuk, amint Kosztya elküldi melegebb égtájra Naokót, mert az az ő vécépapír gurigája, és Naoko szerezzen magának. Mint tudjuk, szerzett...
Naoko hamar rá is talált A Madzagra, amely azóta is, töretlenül a legkedvesebb játéka. Akárhol bújkál éppen, ha a madzaggal csapkodni kezdjük az ajtót, azonnal előszalad a hangra egy kis játék reményében.
Szintén kedvelt játékai a mindenféle méretű plüss egerek és patkányok, amiket - ha olyan hangulatban találjuk - még vissza is hoz a kedves gazdának.
De az élet nem csak játékból áll ám! Ott van például a szerelem... A sziámi macskákról azt tartják, hogy kiválasztanak egy személyt az otthonukban, és őérte hatalmas odaadással rajonganak. Így aztán, amíg hazafelé vittük Naokót a kényelmes kis kosarában, hatalmas, gyönyörű kék szemekkel pislogott ki Bálintra, hátha ő lesz az igazi. De aztán itthon kiderül, hogy van nekünk talonban egy még igazibbunk: Kosztya. Így esett, hogy Naoko heteken belül beleszerelmesedett szürke kiscicánkba.
Eleinte még megült a mi ölünkben is. Volt olyan, hogy órákon keresztül szuszogott egy ember kezében. De dorombolni akkor sem igazán dorombolt nekünk, mert az embernek nem jár.
Aztán már trükköznünk kellett, ha meg akartuk szerezni, pláne, ha meg akartuk tartani. Mivel egy ideig Kosztya el tudott bújni előle, olyankor bánatában velünk vigasztalódott.
De aztán ez az idő is elmúlt... És Naoko mostanra hangosan tilakozik, sőt, még fújni sem rest, ha valaki kézbe akarná venni.
Kedvenc helye nemes egyszerűséggel az, ami Kosztya mellett van. Akár a szőnyegen is.
Ha azt valamiért nem foglalhatja el, akkor meghúzódik az ágy, esetleg a kanapé alatt. Néha, ha onnan kirángatjuk, olyan álmos, hogy megmarad pár percig a kezünkben és ott kómázik tovább.
Egyébként Naoko nem tartozik fajtája legügyesebbjei közé. Élénk érdeklődéssel mászik felfelé, de a leugrás néha visszariasztja. De olyan is van, hogy a felugrással sem mer igazán próbálkozni. De azért csak meghódította a ház legmagasabb és legtávolabbi pontjait is - hogy Kosztya után kutasson. És mostanra már egészen jól elközlekedik a mi bonyolult, galériás lakásunkban.
Ő lenne tehát Naoko. Ma egy éves. Reméljük, az idő múlásával még barátságosabb lesz velünk is. Addig meg marad az esztétikai élmény...
